Angol fizikus, Nobel-díjas
A cambridge-i Trinity College hallgatójaként végzett 1900-ban. J.J. Thomson tanítványa lett a Cavendish-laboratóriumban, majd 1906-1913 között Amerikában, a princetoni egyetemen tanított. 1911-ben bebizonyította, hogy az elektronokat a magas hőmérsékletű fémek és nem a levegő bocsátja ki, mint egyesek vélték. Az elektron-kibocsátás sebessége és a fém abszolút hőmérséklete közti összefüggést egyenlettel írta le. Ezt Richardson-törvénynek vagy Richardson-Dushmann-egyenletnek nevezik, és sokat lendített az elektroncsövek kutatásán és fejlesztésén. 1914-ben fizikaprofesszor, majd a londoni King's College kutatási igazgatója lett. A Nobel-díjat 1928-ban kapta "a termikus emisszió jelensége és kivált a nevét viselő törvény felfedezéséért". 1939-ben lovaggá ütötték.