| Rényi Alfréd Budapest, 1921. márc. 20. - Budapest, 1970. febr. 1. Matematikus, egyetemi tanár A budapesti egyetemen Fejér Lipót tanÃtványa volt 1940-tÅ‘l, de tanulmányait munkaszolgálata miatt félbe kellett szakÃtania. A szegedi egyetemen fejezte be tanulmányait és 1945-ben Riesz Frigyesnél matematikából doktorált, 1946-ban Leningrádba került aspiránsnak, itt J. V. Linnik és I. M. Vinogradov tanÃtványa volt. 1949-tÅ‘l a debreceni tudományegyetem professzora lett. 1950-ben Å‘ hozta létre a Magyar Tudományos Akadémia Alkalmazott Matematikai Intézetét, amelynek haláláig igazgatója volt. 1952-tÅ‘l az ELTE valószÃnűségszámÃtási tanszékét is vezette. A matematikában a kombinatorika, a gráfelmélet, és fÅ‘leg a valószÃnűségszámÃtás területén ért el eredményeket. 1947-ben továbbfejlesztette a LinniktÅ‘l származó nagy szitát, és ennek felhasználásával világraszóló eredményt ért el a Goldbach-sejtéssel kapcsolatban. Mintegy 350 cikkébÅ‘l 32 ErdÅ‘s Pállal közös. JelentÅ‘s volt a tudománynépszerűsÃtÅ‘ tevékenysége is. Felesége Rényi Kató matematikus. 1949-tÅ‘l az MTA tagja. Emlékére az Akadémia Matematikai Kutató Intézete 1972-ben Rényi-dÃjat alapÃtott.
|  | | Web dokumentumok |