Skót matematikus
Cambridge-ben tanult, majd itt is dolgozott. G. H. Hardyval együttműködött Ramanujan kézirat-hagyatékának feldolgozásában. A 2. világháború alatt katonai célú kutatásokkal kellett foglalkoznia, rakéták pályaszámításában ért el jelentős eredményeket. 1951-ig oktatott Cambridge-ben, ezután 1954-ig a birminghami egyetem, majd haláláig a Glasgow-i egyetem professzora volt. Fő kutatási területe a számelmélet és a függvényelmélet volt. Egyik fontos eredményét később Szemerédi Endre általánosította.