Amerikai fizikus, Nobel-díjas
A Columbia, majd a Cambridge-i Egyetemen tanult. 1940-ben doktorált Isidor Isaac Rabi kutatócsoportjában, majd a washingtoni Carnegie Intézetben szóráskísérletekkel foglalkozott. A MIT Sugárzástani Laboratóriumában a magnetron-csoport vezetÅ‘je volt, a mikrohullámú radar katonai alkalmazásában tanácsadóként segítette a hadügyminisztériumot. 1943-ban csatlakozott a Manhattan-terv tudóscsoportjához. A háború után a Columbia Egyetemre tért vissza, 1946-ban az újonnan alapított Brookhaven-i Nemzeti Laboratórium fizikai osztályának vezetÅ‘je lett. 1949-ben új vizsgálati módszert vezetett be az atomi szerkezet vizsgálatára. Az ötvenes években részt vett a hidrogénmézer kidolgozásában, és ezáltal az ezen alapuló atomóra kifejlesztésében. "A szeparált oszcilláló elektromágneses mezÅ‘k módszerének kidolgozásáért, valamint annak a hidrogénmézernél és más atomóráknál való alkalmazásáért" 1989-ben elnyerte a fizikai Nobel-díjat. (Piriti János)