Indiai matematikus
Egy, középiskolás korában kezébe került matematikakönyv hatására önálló kutatásba kezdett. Újra felfedezett számos, a szakirodalomban már ismert eredményt is, azonban számos figyelemreméltó új eredményt ért el, többek között a hipergeometrikus sorok és az elliptikus függvények területén. A madrasi egyetemre nem vették fel, mivel a matematikán kívül más tárgyakból tett vizsgái nem sikerültek. Támogatói segítségével tisztviselõi állást kapott, matematikai eredményei azonban már szakfolyóiratokban is megjelentek. Több angliai professzornak elküldte eredményeit. G. H. Hardy felismerve Ramanujan rendkívüli tehetségét és eredményeinek jelentõségét lehetõvé tette, hogy Ramanujan Cambridge-be menjen, ahol felvették az egyetemre, noha nem rendelkezett a megfelelõ elõképzettséggel. Együttmûködésük számos jelentõs eredményt hozott, Hardynak sikerült számos, Ramanujan által kimondott, de megfelelõ matematikai szigorúsággal nem bizonyított tételét bizonyítania, többek között a számelméletben. Ramanujan az elsõ indiai volt, akit a Royal Society tagjai közé választott. 1919-ben visszatért Indiába, ahol hamarosan, nagyon fiatalon meghalt. Jegyzetfüzeteiben fennmaradt bizonyítatlan eredményeinek feldolgozásával számos neves matematikus foglalkozott.