Építészmérnök, egyetemi tanár
A budapesti műegyetem mérnöki karán 1926-ban szerzett oklevelet. Fiatal mérnökként magántervező irodákban dolgozott, ahol a tervezési, földmérési feladatok mellett kivitelezési gyakorlatot is szerzett. 1932-ben magas- és mélyépítési szerkezetek statikájával foglalkozó tervezőirodát nyitott Budapesten. 1944-ig több mint 80 különféle ipari, köz- és lakóépület tartószerkezeteinek tervei mellett a nyergesújfalui vasbeton híd, az újpest-káposztásmegyeri átemelő telep mérnöki feladatait oldották meg. 1944. októberében munkaszolgálatos, majd deportálták, 1945. novemberében tért haza. 1945-1948 között a Fővárosi Építési és Városrendezési Osztály műszaki főtanácsosa, majd vezető tanácsnoka. 1948-1950 között az Építéstudományi Intézet vezetője. 1950-től az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán egyetemi tanár. Megszervezte az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszéket, melynek 1971-ig vezetője. 1952-1954 és 1957-1960 között a BME rektora.