Dán mérnök, feltaláló
1879-ben Pedersennel együtt feltalálta az automata telefonhívás-regisztráló készüléket. Összekapcsolták a fonográfot a telefonnal, s az így létrejött berendezést telegrafonnak vagy telefonográfnak nevezték. E konstrukció kapcsán jutott el Poulsen a mágneses hangrögzítéshez, és ez lett a magnetofon őse. Hanghordozó anyagként acélhuzalt használt, amely egy elektromágnes előtt futott végig. A mágnes a gerjesztő áramot egy mikrofontól kapta. A huzal a mikrofon áramának mértékében mágneseződött, s ha ezután elhúzták egy árammentes tekercs előtt, abban olyan áram indukálódott, amely fejhallgatóban az eredeti hangot keltette. Poulsen 1903-ban elektromágneses hullámok gerjesztésére olyan adót fejlesztett ki, amelybe egy saját találmányú, nagyfrekvenciás generátort helyezett. 1906-ban a kanadai Fessenden egy Poulsen-adóban gerjesztett hullámokra egy mikrofon beszédáramát szuperponálta. Ez tette lehetővé az első drót nélküli beszéd- és zenetovábbítást. A mágnesszalagra, Poulsen ötlete alapján, Fritz Pfleumer német technikus jelentett be szabadalmat 1928-ban.