Orvos, bőrgyógyász, egyetemi tanár
1897-ben szerezte meg orvosi oklevelét Budapesten. Több budapesti klinikán töltött néhány gyakornoki évet, majd a Budapesti Tudományegyetem Bőr- és Nemikórtani Klinikáján 1902-ben tanársegéddé nevezték ki. 1905-től az Új-Szent-János kórházban dolgozott orvosként. 1907-ben magántanárrá habilitált a bőrbetegségek tárgyköréből. 1910-ben a Szent-Rókus Kórház főorvosa lett. 1917-től a Szent István közkórház bőrgyógyászati osztályát vezette. 1923-tól a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Bőr- és Nemikórtani tanszékének élére, a klinika igazgatójának nevezték ki. Immunbiológiai vonatkozású vizsgálatai közül jelentősek az öröklődő bőrbetegségekre és a szifiliszre vonatkozók. A funkcionális bőrgyógyászati vizsgálatok egyik meghonosítója volt. Klinikájáról számos kiváló bőrgyógyász került ki.