Szovjet elméleti fizikus
Hányatott iskolai évek után Leningrádban a műegyetem fizikai kémiai szakát végezte el. Innen került Harkovba, ahol két hónap tanulás után letette Landaunál az "elméleti minimum" vizsgát. Landau intézetében a foton-foton szórást tanulmányozta Ahiezerrel, ebbÅ‘l született hármuk közös cikke 1936-ban a Nature-ben. Landaut tartotta példaképének egész életén át, s hozzá hasonlóan a fizika legkülönbözÅ‘bb területein alkotott értékeset a hÅ‘vezetéstÅ‘l a kozmikus sugárzáson át a csillagokban zajló magreakciókig. KötelezÅ‘ volt részt vennie a titkos szovjet atomkutatásban, ahol az atomreaktorokban zajló fizikai folyamatokat tanulmányozta. Életének utolsó néhány évében Gribovval dolgozott együtt az erÅ‘s kölcsönhatások elméletén. Emlékének megÅ‘rzésére 1998 óta minden év május 20-án, Pomerancsuk születésnapján a moszkvai Elméleti és Kísérleti Fizikai Intézet (ITEP) egy orosz és egy külföldi elméleti fizikust tüntet ki Pomerancsuk Díjjal. (Dr. Radnai Gyula)