Német fizikus
A heidelbergi egyetemen tanult, majd Berlinben doktorált. 1905-tõl 1914-ig Berlinben volt asszisztens, ekkor behívták katonai szolgálatra. A göttingeni egyetem által felajánlott professzori állást csak a háború után, 1919-ben foglalhatta el. Itt is maradt 1952-ig, emeritus professzori státuszba kerüléséig, azonban ezután is folytatta aktív tevékenységét. Már 1909-ben megmérte a röntgensugarak hullámhosszát. Göttingenben szilárdtestfizikával és kristályoptikával foglalkozott. Sikerült nagyméretû alkálihalogenid-egykristályokat növesztenie, elõre tervezett hibahelyekkel. Sokat tett a természettudományos ismeretek terjesztéséért, számos eszközt és kísérletet tervezett oktatási, didaktikai célokra.