Német elméleti fizikus, Nobel-díjas
Középiskolába Münchenben, egyetemre Münchenben és Berlinben járt. Doktori disszertációjában a termodinamika Clausius által bevezetett második fÅ‘tételének egzakt megfogalmazását és következményeit taglalta. Münchenben az egyetem magántanára, Kielben rendkívüli tanár lett, Kirchhoff halála után pedig meghívták Berlinbe, a megüresedett elméleti fizikai tanszékre. 1900-ban a sugárzási energia kvantáltságának feltételezésével levezetett egy, a kísérleti tapasztalatokkal összhangban lévÅ‘ formulát az abszolút fekete test hÅ‘mérsékleti sugárzására. Ma már ezt az 1900-as évet tekintjük a kvantumfizika születési évének. A Nobel-díjat is a hatáskvantum felfedezéséért kapta, igaz, csaknem két évtizeddel a felfedezés után. Einsteint támogatva vett részt a relativitáselmélet kiépítésében, tÅ‘le származik a tömeg-energia ekvivalencia pontos megfogalmazása. Magyarországon is járt: székfoglaló elÅ‘adást tartott, amikor a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Az eredetileg Vilmos császárról elnevezett német kutatóintézeti hálózatot ma már Max Planck Intézetnek hívják és azt az érmet, melyet az elméleti fizikában különösen eredményes tevékenységért ítél oda évente a Német Fizikai Társaság, szintén róla nevezték el. A "Max Planck Medal"-t természetesen nemcsak német tudósok kaphatják, így például Bohr, Dirac, Fermi, Pauli, Landau és Wigner is részesült e rangos kitüntetésben. (Dr. Radnai Gyula)