Olasz matematikus
1880-ban a torinoi egyetemen szerzett diplomát matematikából, ahol élete végéig tanított. 1890-ben professzorrá nevezték ki. A matematikát a logikára kívánta felépíteni. Gondolataira támaszkodva írták meg híres művüket Russell és Whitehead, akik Peano sok jelölését is átvették. Cauchy óta a legjelentősebb függvénytani műveket írta meg 1884-ben és 1893-ban. A valós függvénytanban, a topológiában ért el kiemelkedő eredményeket. Nevéhez fűződik egy olyan folytonos görbe konstruálása, amely átmegy egy egységnégyzet minden pontján, azaz kitölti a négyzetet (Peano-görbe). 1889-ben publikálta a modern matematika első axiómarendszerét (Peano-axiómarendszer), és sikerült megalapoznia vele a természetes számok elméletét.