Francia vegyész, mikrobiológus
1847-ben a párizsi École Normale Supérieure-ön doktori oklevelet szerzett fizikából és kémiából. 1849-től a strasbourg-i egyetemen kémiát tanított. 1854-től a lille-i egyetem tanára volt. 1858-ban a École Normale Supérieure igazgatója lett. 1867 és 1873 között a Sorbonne professzora. 1888-tól haláláig a Pasteur Intézetet vezette. Több tudományos díja mellett számos kitüntetésben részesült. 1882-ben. a Francia Akadémia tagjává választották. 1881-ben az MTA is tagjai közé választotta. 1948-ban felfedezte az optikai aktivitás jelenségét, amelyet 1860-ban a molekulaszerkezetnek tulajdonított. 1856-ban az erjedés kérdéseivel kezdett foglalkozni és megcáfolta az ősnemzés [spontaneous generation] elméletét. 1863-ban kidolgozta a pasztörizálás módszerét (eredetileg bornál alkalmazta). Később betegségek tanulmányozásába kezdett és 1880-ban a kolera, 1882-ben a lépfene és 1885-ben veszettség elleni vakcinákat fejlesztett ki.