Agrármérnök, egyetemi tanár
A budapesti Agrártudományi Egyetemet 1950-ben végezte. 1952-1955 között aspiráns a SZU-ban. 1956-tól Sopronban, az MTA Talajbiológiai Kutató Laboratóriumában osztályvezető, igazgató helyettese, majd 1959-től igazgatója. A kutatómunka mellett 1958-tól talajmikrobiológiát oktatott az Erdőmérnöki Főiskolán. 1960-tól az Erdőmérnöki Főiskola termőhelyismerettani tanszékének vezetője, 1962-től egyetemi tanár az Erdészeti és Faipari Egyetemen. 1966-1969-ig az egyetem tudományos rektorhelyettese. Tudományos tevékenysége során vizsgálta a rhizoszféramikroorganizmusok vitaminszintetizáló tevékenységét, kölcsönhatásaikat először búzára és kukoricára, majd fás növényekre, valamint szerepüket a lassan ható N- és P-műtrágyák mobilizálásában. Értékes eredményeket ért el a különböző erdei ökoszisztémák anyag- és energiaforgalmának jellemzésével. Foglalkozott az ültetvények tápanyagellátásával és a szennyvizek biológiai derítésének problémáival.