Német csillagász, orvos
Már orvosi tanulmányai idején is hallgatott csillagászati elÅ‘adásokat, brémai lakóházán kis csillagvizsgálót rendezett be. Kidolgozta a Nap körül keringÅ‘ égitestek, három független pozíció mérésén alapuló, egyszerű pályaszámítási módszerét (1797). Ezzel jelentÅ‘sen elÅ‘segítette az üstökösök és az 1801-tÅ‘l sorra felfedezett kisbolygók mozgásának és újra felfedezésének lehetÅ‘ségét. Öt új üstököst fedezett fel, valamint az elsÅ‘ négy kisbolygó közül kettÅ‘t (Pallas, 1802, Vesta 1807) is Å‘ lelt fel. Felvetette a sokáig megoldatlan, ún. kozmogóniai kérdését (a végtelen univerzumban végtelen számú égitestet feltételezve azok összfényében az égbolt nappali fényben ragyogna. A problémát a relativisztikus kozmogónia oldotta meg.). A párizsi Természettudományos Akadémia és a londoni Királyi Csillagászati Társaság tiszteleti tagja. Nevét a róla elnevezett paradoxon, az 1002.sz. kisbolygó, és egy holdkráter Å‘rzi. (Bartha Lajos)