Antropológus
A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1939-ben doktorált. 1937-1945 között előbb a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Múzeumának munkatársa, majd az Országos Történeti Múzeum Régészeti Tárában az antropológiai gyűjtemény gondozója volt. 1945-től 1965-ig a Természettudományi Múzeum Embertani Tárának vezetője volt. 1965-től 1983-ig, nyugdíjbavonulásáig a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézetében működött. 1947-től antropológiát adott elő a budapesti tudományegyetemen, majd 1971-től 1983-ig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen (KLTE). Munkássága során etnikai és történeti antropológiai kutatásokkal foglalkozott. A paleodemográfiai kutatások új irányát indította meg. Szakértői munkát végzett a székesfehérvári királysírok feltárásában. Ugyancsak szakértőként hívták meg 1989-ben Nagy Imre és társainak exhumálásához.