Francia mérnök, fizikus, matematikus
Az École Polytechnique-ban kezdte meg tanulmányait. Itt kötött életre szóló barátságot tanárával, Joseph Fourier-vel, akitõl a függvénytant hallgatta, és aki nagy hatással volt rá. 1804-ben az École des Ponts et Chaussées-n folytatta tanulmányait, ahol 1819-1830-ig a Mechanika Tanszék vezetõjeként tanított. Teljesen újszerû oktatási módszert használt a mechanika illetve a híd- és úttervezés tanításában, egyre inkább fizikai és matematikai alapokra helyezett eljárásokkal helyettesítette. 1831-tõl Augustin Louis Cauchy-t felváltva az École Polytechnique Matematika Tanszékét vette át. A Francia Tudományos Akadémiának 1824-tõl volt a tagja, 1830-ban pedig a kormány legfõbb tanácsadója lett az infrastruktúrát érintõ építkezési kérdésekben. 1831-ben a Becsületrend lovagja címmel tüntették ki. Nagy kortársaival, például Cauchy-val vagy Poisson-nal ellentétben, nem matematikusként foglalkozott a mechanika kérdéseivel, hanem a gyakorlati feladatok megoldását szolgáló mérnök gondolkodásából és igényeibõl kiindulva jutott el az elméleti feladatok megoldásáig. Nevét viseli a Navier-képlet és a Navier-Stokes-féle egyenlet. Neve szerepel a hetvenkét francia tudós között az Eiffel-tornyon.