Kristályfizikus
Érdekes úton jutott el a fizikához. A budapesti Piarista Gimnázium elvégzése után jogi tanulmányokat folytatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol 1936-ban "summa cum laude" minÅ‘sítéssel jogi doktorátust szerzett. A Vallás és Közoktatási Minisztériumban kapott munkát, közben hobbiból bejárt matematikát és fizikát hallgatni az egyetemre. Amikor 1950-ben a minisztériumból mint osztályidegent elbocsátották, már megvoltak az alapvizsgái, s ekkor Gyulai Zoltán vette fel Levius ErnÅ‘vel együtt saját tanszéki kutatócsoportjába a műegyetemen. 1952-ben már közös cikket publikáltak, de csak egy év múlva szerezte meg fizikusi oklevelét az akkor már Eötvös Loránd nevét viselÅ‘ tudományegyetemen. Gyulai professzor mellett vált kristályfizikai kutatóvá, s lett a fizikai tudomány kandidátusa 1960-ban. Élete során különbözÅ‘ akadémiai kutatóintézetekben dolgozott, elektrondiffrakciós kutatócsoportot vezetett, optikai kristályok fejlesztésével foglalkozott, gazdag irodalmi munkásságot is kifejtett közben. Széleskörű műveltségével, derűs egyéniségével mindenütt kivívta munkatársai megbecsülését, szeretetét. (Dr. Radnai Gyula)