Orvos, neurológus, egyetemi tanár
Orvosi tanulmányait Budapesten kezdte el, oklevelét csak 1919-ben szerezte meg. 1940-44-ben a kolozsvári orvosi karon egyetemi tanár, egyben az Elme- és Idegkórtani Klinika igazgatója, 1944-45-ben az egyetem rektora, 1945-64 között Marosvásárhelyen az Idegklinika igazgatója. Szakmai pályafutásának elején 1924-25-ben egy esztendőt töltött Ramon y Cajal intézetében Madridban, ahol elsősorban az idegélettant tanulmányozta. 1940-ben megszervezte klinikáján az első hazai idegsebészeti osztályt, 1944-45-ben mint rektor megtagadta az egyetem nyugatra telepítését. 1945-ben részt vállalt a kolozsvári Bolyai Egyetem, később a marosvásárhelyi egyetem megszervezésében. Fő kutatási területe a neuropszichiátria és a neuropathológia. Behatóbban foglalkozott az idegrendszer örökletes bántalmai és a skizofrénia kórszövettanával. Elsőként alkalmazta a synapsis-elfajulás kísérleti módszerét a kisagy rostkapcsolatainak, synapsis- és sejtrendszerének megismerésére. 1939-től az MTA tagja.