Osztrák matematikus
1908-ban Bécsben szerzett matematikai doktorátust. 1909-ben az alkalmazott matematika professzorává nevezték ki Strassburg-i egyetemen. Az első világháborúban az osztrák-magyar hadsereg berepülő pilótájaként vett részt. A háború után Drezdában a hidrodinamikai és aerodinamikai tanszéket vezette. 1933-ban a nemzetiszocialista hatalomátvétel után fenyegetve érezte magát és elfogadta az isztambuli egyetem ajánlatát. 1944-ben az USA-ba távozott, a Harvard egyetem tanára lett. Legfőbb eredményeit a folyadékok mechanikája, az aerodinamika, a valószínűségszámítás és statisztika területén érte el. A német alkalmazott matematikai iskola megalapítójának tekintik. A valószínűségelmélet megalapozására vonatkozó felfogása helyett általánosabban Kolmogorov elméletét fogadták el.