| Milanković, Milutin (Milankovich, Milankovitch)
Dalja, Horvátország, 1879. máj. 28. - Belgrád, Szerbia, 1958. dec. 12. Szerb mérnök, őséghajlat- és eljegesedés kutató
A bécsi Műegyetemen szerzett műszaki doktorátust (1904), először betonépítmények tervezésével foglalkozott. 1909-ben meghívták a belgrádi főiskola alkalmazott matematika tanárává. Az 1. Világháború idején (ellenséges állam polgáraként) Magyarországra internálták, a hazai tudósok közbenjárására az MTA Könyvtárban kezdhette meg kutatását a földtani negyedidőszaki eljegesedésének magyarázatáról. Elmélete szerint az utóbbi 600000 év eljegesedéseit (jégkorszakait) a Föld keringési elemeinek periodikus változásai - föld forgástengelyének hajlásszöge, a forgástengely precessziója, és a Nap-Föld-távolság változásai - hozzák létre. A Föld két félgömbjére jutó besugárzás változásból 1920-ban levezette az eljegesedések ciklusait (Milanković-ciklusok). 1927-ben publikált műve (Mathematische Klimalehre) a negyedkori jégkorszakok vizsgálatának alapvető munkája. 1941-ben fejezte be összefoglaló munkáját, melyet "Canon of Insolation of the Earth and Its Application to the Problem of the Ice Ages" címen angolra is lefordítottak. Egy Hold-krátert, egy Mars-krátert és egy kisbolygót neveztek el róla. (Bartha Lajos)
|  | | Web dokumentumok |
