Geodéta, bányamérnök, matematikus, polihisztor
A pozsonyi evangélikus fõiskolán (1718-1721), majd az altdorfi és jénai egyetemeken matematikát, csillagászatot és földmérést tanult, emellett a rézmetszés mûvészetét is elsajátította. 1728-tól 1735-ig Pozsony vármegye mérnöke. 1731-ben III. Károly király megbízásából Bél Mátyás földrajzi munkájának elõkészítése számára a Magyar Királyság vármegyéirõl részletes térképfelvételeket készített. Kidolgozta a térképfelvételeknek a maga korában szinte egyedülálló elveit és rendszerét 1732-ben. Térképfelvételeihez csillagászati úton meghatározott alappontokat mért ki, kijelölte a pozsonyi alap-meridiánt, amelyre a többi mérést viszonyította. 1735-tõl a selmecbányai Bányatiszt-képzõ elsõ tanáraként matematikát, hidraulikát és gyakorlati bányamérést oktatott. Igen jelentõs vízrendezési munkálatokat is végzett. Katonai munkálatokat is végzett, 1742-ben és 1745-ben a terepfelvételek mellett erõd- és építmény terveket készített. A Vág szabályozási munkáit irányítva szerzett betegségében hunyt el. Munkásságának legfõbb eredménye az ország feltérképezése, a magyar térképész iskola kialakulása, és a bányamérés magas színvonala. Emlékét a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1950-ben alapított érme, a tatai Öregtónál elhelyezett emléktábla, a miskolci Egyetem doktori iskolájának elnevezése, és a pozsonyi emléktábla mellett több helyen utcanév, és iskolák elnevezése is õrzi. (Bartha Lajos)