Svájci orvos, biológus, biokémikus
A sejtek anyagcseréjének kutatója, a nukleinsavak felfedezõje. 1869-ben, amikor Ernst Hoppe-Seyler irányításával a Tübingeni Egyetemen dolgozott, gennybõl kivont fehérvérsejtek sejtmagjaiban olyan anyagot talált, amely foszfort és nitrogént is tartalmazott. Az anyagot elõször nukleinnek nevezte el, mivel úgy tûnt, hogy a sejtmagban fordul elõ. Csak 1874 után módosította az elnevezést, amikor az anyagot két további összetevõre, egy fehérjére és egy szerves savmolekulára választotta szét. Ma dezoxiribonukleinsav (DNS) néven ismerjük. Miescher egyetemi professzorként tért vissza Baselba, ahol sikerült nukleinsavat és protamint kimutatnia lazac hímivarsejtekbõl. Õ fedezte fel azt is, hogy a légzést a vér szén-dioxid-koncentrációja szabályozza (nem pedig az oxigénkoncentrációja). 1885-ben õ alapította meg Svájc elsõ élettani intézetét.