Osztrák fizikus
A radioaktivitás kutatásának egyik úttörÅ‘je. Bécsben és Lipcsében tanult, majd Franz Exnernél diplomázott 1896-ban. 1890-ig Boltzmann asszisztense volt. Ez idÅ‘ alatt Gustav Jägerrel a kémiai elemek mágneses tulajdonságait vizsgálta. 1899-ben Egon von Schweidlerrel felfedezték, hogy a rádium és a polónium sugárzása mágneses térben eltérül. 1907-tÅ‘l Boltzmann utódaként az elméleti fizikai intézet ideiglenes vezetÅ‘je lett. 1910-tÅ‘l a nemzetközi rádium-standard bizottság titkára, 1937-tÅ‘l elnöke volt. Nemzetközi jelentÅ‘ségűvé tette a jórészt az Å‘ tervei alapján létrehozott és működtetett bécsi Rádium Intézetet. 1916-ban Egon von Schweidlerrel közösen publikálták Handbuch der Radioaktivität című, sokáig alapvetÅ‘ munkájukat. 1938-ban (kizárását megelÅ‘zendÅ‘) lemondott akadémiai tagságáról és kényszernyugdíjazták. A háború után térhetett vissza az Intézetbe. (Piriti János)