| Metropolis, Nicholas Constantine Chicago, Illinois, USA, 1915. jún. 11. - Los Alamos, New Mexico, 1999. okt. 17. Görög-amerikai fizikus, matematikus, informatikus Az Austin High School elvégzése után a chicagoi egyetemre iratkozott be, ahol fizikát tanult, és 1936-ban szerzett diplomát (B. Sc.) kÃsérleti fizikából. Posztgraduális tanulmányait Robert S. Mulliken vezetésével folytatta. A doktori (Ph.D.) fokozatot kémiából szerezte meg 1941-ben. 1941-42-ben Harold C. Urey professzor asszisztenseként tevékenykedett James Franckkel együtt a Metallurgical Laboratoryban, majd Enrico Fermi és Teller Ede munkatársaként az elsÅ‘ atomreaktor épÃtésén dolgozott. Innen hÃvta meg Å‘t Oppenheimer a Manhattan-tervben való részvételre. 1946-1948 között a chicagoi egyetemen kapott tanársegédi állást és vállalt oktatási feladatokat, de 1948-ban visszatért Los Alamosba, ahol az elméleti (T) részleg egyik csoportja (T7) vezetÅ‘jeként megtervezte és 1952-ben megépÃtette a MANIAC elektronikus számÃtógépet, majd 1957-ben annak korszerűsÃtett változatát, a MANIAC II-t. 1957-1965 között ismét visszatért a chicagoi egyetemre, ahol professzori kinevezést kapott, majd megszervezte és létrehozta a SzámÃtástudományi Kutatóintézetet, amelynek elsÅ‘ igazgatója is lett. A természettudományok és a matematika szinte minden területén maradandót alkotott. Sikerekben gazdag, de kevéssé látványos életében jelentÅ‘s szerep jutott magyar tudósoknak is. Teller Ede és Neumann János nemcsak szakmailag, hanem emberileg is nagy hatással voltak rá. Egyik legjobb fizikus barátja a szintén magyar származású Balázs Nándor volt. Az Å‘ közvetÃtésével jött létre a tehetséges mai magyar fiatalokat támogató Metropolis-dÃj, amely évrÅ‘l évre kiosztásra kerül a Természet Világa diákpályázatán és a KöMaL Å‘szi ifjúsági ankétján.
|  | | Web dokumentumok |