Geofizikus, egyetemi tanár
1959-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az ELTE geofizikus szakán, ahol 1964-ben szerzett diplomát. 1965-ben szerezte meg egyetemi doktori címét. Diplomájának megszerzése után az MTA gyakornoka lett, később tudományos munkatársa. 1973-ban került vissza egyetemére, ahol a Geofizikai Tanszék docenseként kezdett el dolgozni. 1980-ban kapta meg egyetemi tanári, 1985-ben tanszékvezetői kinevezését. Tanszékvezetői munkája mellett a Környezetfizikai Tanszékcsoport vezetőjeként is tevékenykedett. Nevéhez fűződik az angol nyelvű oktatás bevezetése külföldi hallgatók számára az egyetemen. 1999 és 2001 között a Magyar Geofizikusok Egyesületének elnöke volt. 1979-ben átvette az MTA Geofizikai Tudományos Bizottság elnöki tisztét, melyet 1996-ig viselt. 1990-ben az MTA levelező, 1995-ben rendes tagjává, 1999-ben főtitkárhelyettesévé választották. 2001-ben bekerült a Környezettudományi Bizottságba is. Kutatási területei a szeizmikus adatok számítógépes feldolgozása és értelmezése, illetve globális változások és a fenntartható fejlődés témaköre volt. Ez utóbbi témában tartott előadást 2006-ban a Mindentudás Egyetemén. Foglalkozott nagylétesítmények földrengésbiztonságának kérdéseivel is.