Orosz matematikus
1882-től a pétervári egyetem tudományos munkatársa volt, majd 1902-től ugyancsak Pétervárott a műszaki főiskola mechanika professzora. A változó tömegű testek dinamikáját tárgyaló, 1897-ben megjelent fő művében, majd néhány további könyvében is számos olyan feladatot oldott meg, amelynek később, a rakétatechnológia területén lett fontos alkalmazása. Eredményei nagyjelentőségűek az üstökös mozgásának tárgyalásában is. 1914-ben írott mechanika-tankönyve 26 kiadást ért meg, a 26. kiadás 1960-ban angol nyelvre fordítva is megjelent. Egy holdkrátert neveztek el róla.