Amerikai biokémikus, Nobel-díjas
A University of California Los Angeles-en szerzett doktori fokozatot 1949-ben. 1949-tõl a Rockefeller Intézetben (késõbb Rockefeller Egyetemen) dolgozott tanársegédként, adjunktusként, majd 1966-tól a biokémia tanszék vezetõ professzoraként 1984-ben történt nyugdíjbavonulásáig. Legfontosabb kutatási eredményeként módszert dolgozott ki peptideknek szilárd fázisban történõ elõállítására. Ezzel forradalmasította a szerveskémiai szintéziseket. A módszer lényege, hogy az aminosavakat oldhatatlan mûgyantához kapcsolta, majd ehhez további aminosavakat sorozatosan kapcsolva hozta létre a peptideket. Ezzel a peptidek az addiginál sokkal rövidebb idõ alatt és automatizálható módon állíthatók elõ, aminek a gyógyszergyártásban van rendkívüli jelentõsége. Többek között megvalósította a bradikinin nevû hormon és a ribonukleáz szintézisét. A szilárdfázisú kémiai szintézis kidolgozásáért kapott kémiai Nobel-díjat 1984-ben.