Brazíliai születésű brit immunológus, zoológus, Nobel-díjas
Zoológiai és kórtani tanulmányokat folytatott a wiltshieri Marlborough College-ban, majd Oxfordban. 1944-ben a zoológia egyetemi tanára lett, Birminghamben és Londonban tanított. Munkássága korai szakában szövettannal, a környéki idegek regenerációjával és a fejlődés közbeni alakváltozás matematikai elemzésével foglalkozott. Azt kezdte el vizsgálni, hogy miért nem fogadja be a szervezet a testidegen bőrt. Ez lett fő kutatási területe. A mesterséges immuntoleranciát ő hozta létre elsőként egereken. Az öregedés fejlődéstörténetét dolgozta ki az 1950-es évek elején. MacFarlane Burnet-tel megfogalmazták azt a - bizonyos értelemben még napjainkban is széles körben elfogadott - tételt, miszerint az immunrendszer alapfunkciója, hogy különbséget tud tenni a saját és a nem saját között. A sajátként felismertre toleranciával, míg a nem sajátra immunválasszal reagál. Felfedezésüket 1960-ban orvostudományi-fiziológiai Nobel-díjjal jutalmazták.