Orvos, kémikus, balneológus
Orvosi oklevelét Utrechtben szerezte. Göttingenben, Marburgban és Bécsben folytatott orvosi gyakorlatot, 1757-ben hazatért és Marosszék fõorvosa lett. Fõ mûve a táplálkozástudomány és élelmiszer-higiénia, továbbá a környezettan kérdéseit tárgyaló, egyben a családoknál az egészség megtartását segítõ, kezdetben kétkötetes, késõbb hat kötetre bõvült munkája. Diaetetika fõcímmel megjelent kötete elõször Kolozsvárott készült 1762 és 1766 között, majd annak bõvített kiadása Pozsonyban 1787 és 1793 között. Hatalmas kézikönyv-sorozatának megállapításai lényegében a mai napig érvényesek, tehát egy egykoron rendívül modern szemlélettel megírt munkáról van szó. Példaként említjük, hogy a tyúktojásnak a jótékony hatását mintegy 30 oldalon át tárgyalja, ami a nemzetközi szakirodalomban is egyedülálló (ehhez kapcsolódik Légrády Péter szakkönyve). Foglalkozott a vegytan, a balneológia és a testedzés kérdéseivel is. (Dr. Gazda István)