Francia fizikus, növényfiziológus
Robert Boyle-tól függetlenül fedezte fel azt a törvényt, amely kimondja, hogy a gázok térfogata a nyomásukkal fordított arányban változik. Az alapvető fizikai és kémiai tételt általában Boyle-törvénynek, Franciaországban azonban Mariotte-törvénynek nevezik; a német és magyar szakirodalom Boyle-Mariotte-törvényként ismeri. Mariotte római katolikus pap, a Saint-Martin-sous-Beaune perjele volt, 1666-ban Párizsban egyike a Tudományos Akadémia alapítóinak. Discours de la nature de l'air (Értekezés a levegő természetéről; 1676) c. művében, amelyben egyebek mellett a barométer szót is megalkotta, kimondta a Boyle-Mariotte-törvényt és tovább is lépett, megállapítva, hogy a törvény csak állandó hőmérsékleten érvényes. A növényeket tanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy a növények kémiai folyamatok útján szintetizálnak anyagokat, amely folyamatok növényenként változnak. Elméletét jóval később igazolták. Tanulmányozta a növényi nedvek nyomását, és azt az állatok vérnyomásához hasonlította. Az Histoire et mémoires de l'Académie (Az Akadémia története és jegyzőkönyvei; 1733) első kötete Mariotte-nak a folyadékok mozgásával, a szín természetével és a trombita hangjával foglalkozó dolgozatait tartalmazza.