Mezőgazdász, egyetemi tanár
Magyaróváron, a Gazdasági Akadémián szerzett diplomát. A diploma megszerzése után, 1901-tÅ‘l különbözÅ‘ uradalmakban gyakornok, intézÅ‘, fÅ‘intézÅ‘, majd 1918-tól a németbólyi és fürgedi Montenuovo birtokok jószágkormányzója volt. 1947-1954 között egyetemi tanárként növénytermesztést oktatott Debrecenben. MezÅ‘gazdasági tevékenységének fontos eredményei a bólyi gazdálkodásához kötÅ‘dik. Kidolgozta az okszerű talajművelési (sekély művelési) rendszert a talaj nedvességének és a talajélet élÅ‘ közösségének megvédése érdekében. A sekély művelési rendszerének lényege a mélyszántás esetenkénti alkalmazása, száraz idÅ‘járás esetén a talaj sekély tárcsázása és az így megművelt területek hengerrel történÅ‘ azonnali lezárása. Szorgalmazta a magyar korai, minÅ‘ségi Bánkuti 1201-es búzafajta nagy területeken történÅ‘ termesztését. Ez a búzafajta a koraiságával a rozsdagomba fertÅ‘zést is elkerülte, ami 1930-as években elÅ‘forduló rozsdagomba járványok idején, nagy jelentÅ‘séggel bírt a búzatermés sikeres betakaríthatósága szempontjából. Nemesített borsót, lent és az elsÅ‘ magyar silókukorica fajta is nevéhez fűzÅ‘dik. Talajművelési és növénytermesztési elveinek és módszereinek széles körben való terjesztésével hazánkban és külföldön is elismertté vált. (Manninger Sándor)