Talajvegyész, mûegyetemi tanár
1926-ban vegyészmérnöki, 1929-ben mûszaki doktori oklevelet szerzett. Sigmond Elek mellett tanársegéd, majd adjunktus. Közben 1935-36-ban az egyiptomi kormány megbízásából megszervezte a kairói Mezõgazdasági Múzeum mezõgazdasági ipari, talaj- és trágyázástani osztályát és tanulmányozta az egyiptomi talajviszonyokat és öntözési eljárásokat. Hazatérése után mûegyetemi magántanár és Sigmond Elek halála után a talajtan meghívott elõadója. 1943-tól az újonnan szervezett talajtan tanszék ny. r. tanára. Tudományos munkássága a talajtan minden területére kiterjedt. Mûködése kezdetén fõleg a humusz sajátosságaival és szerepével foglalkozott, majd a bázis-elnyelés jelenségével kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdésekkel, és tömegvizsgálatokra alkalmas módszert dolgozott ki a talajok adszorpciós telítetlenségének meghatározására. Részt vett az ország talajtani térképezésének megkezdésében és foglalkozott a talajok vízháztartásának vizsgálatával. A Magyar Talajtani Társaság egyik alapítója és elsõ elnöke 1943-ban.