Brit csillagász
1857-tõl hivatalnok volt a hadügyminisztériumban, de érdeklõdése a csillagászathoz vonzotta. A Royal College of Science tanára volt 1911-ig, és a napfizikai obszervatórium vezetõje 1890-tõl 1901-ig. 1866-ban kezdte meg a napfoltok spektroszkópiai megfigyelését, 1868-ban fedezte fel, hogy a kitörések a Nap körüli rétegben mennek végbe, ezt a réteget õ nevezte el kromoszférának. A Nap színképében azonosított egy, a Földön addig nem ismert elemet, ezt héliumnak nevezte el. A héliumot csak 27 évvel késõbb mutatták ki a Föld légkörében. 1870 és 1905 között nyolc expedíciót vezetett a napfogyatkozások megfigyelésére. Nyugalombavonulása után 1911-ben Sidmouthban magánobszervatóriumot épített, a csillagfejlõdés elméletén dolgozott. Õ ismerte fel, hogy egyes ókori, és õskori építmények (Stonehenge, egyiptomi, görög építmények) csillagászati eseményekhez tájolva épültek. Ezzel megvetette az asztroarcheológia tudományának alapjait. 1869-ben megalapította a Nature c. tudományos folyóiratot, majd egészen a halálát megelõzõ néhány hónapig szerkesztette a lapot. 1897-ben kapott lovagi rangot.