Orosz matematikus
1811-ben szerezte meg a kazányi egyetem diplomáját. 1814-ben az egyetemen oktatott, 1822-ben professzor, 1827-ben az egyetem rektora lett. 1846-ban romló egészségi állapota miatt elbocsátották az egyetemrõl. A hiperbolikus geometria egyik megalkotója. Eredményeit egy kazányi folyóiratban publikálta 1829-30-ban, majd 1840-ben egy Berlinben megjelent könyvben is közölte. A közlésben megelõzte Bolyai Jánost, akinek Appendix-e 1831-ben jelent meg. Lobacsevszkij haláláig nem tudott Bolyai munkájáról, aki pedig késõbb értesült Lobacsevszkij eredményeirõl. Lobacsevszkij hiperbolikus geometriára vonatkozó eredményeinek sem volt életében jelentõs visszhangja. Mindkettejük eredményeire elsõsorban Riemann munkássága nyomán figyelt fel a matematikai világ. Ma a hiperbolikus geometriát Bolyai-Lobacsevszkij-geometriának nevezik.