Mérnök, műegyetemi tanár, vasútépítéstani szakíró
1876-tól haláláig a Műegyetemen az út-, vasút-, víz- és hídépítészet r. tanára., 1886-89 és 1898-1900 között rektora volt. Műszaki és közlekedésügyi szakirodalmi tevékenysége egyaránt jelentős. Mint rektor a műszaki oktatás matematikai megalapozása, a gazdasági képzés kiszélesítése, valamint az oktatás, illetve a Műegyetem gyakorlati kapcsolatainak kiépítése terén végzett eredményes munkát. Vezető szerepe volt a diákszociális intézmények megszervezésében. 1891-től levelező, 1896-tól volt az MTA rendes tagja.