Kísérleti fizikus, fizika-matematika szakos tanár.
Bay Zoltán mellett kezdett foglalkozni a gázkisülésekkel. Fizikából doktorált, majd a Fasorban tanított, Vermes Miklóssal párhuzamosan. Számos kísérleti eszközt készített az iskola számára, melyekkel atomfizikai kísérleteket lehetett bemutatni. TársszerzÅ‘je volt a Fizikai kísérletek c. segédkönyvnek. Az Evangélikus Gimnázium megszűnése (1952) után a Műegyetem Kísérleti Fizika tanszékén, Gyulai Zoltán elÅ‘adásain demonstrált, majd 1958-ban az ELTE gyakorlóiskolai vezetÅ‘tanára lett. Innen került 1963-ban a Nagy Elemér vezette Kísérleti Fizika tanszékre, a Párkányi László vezette módszertani csoportba. Egyik legismertebb találmánya az univerzális áramlási készülék, de számos ötletes kvantumoptikai kísérletet is kidolgozott. 1963-ban az Eötvös Loránd Fizikai Társulattól Mikola-díjat kapott. Nyugdíjasként is bejárt az egyetemre, tevékenyen részt vett a fizikatanár szakos hallgatók gyakorlati felkészítésében és a tanártovábbképzésben. (Dr. Radnai Gyula)