Gépészmérnök
1914-ben szerzett oklevelet a budapesti műegyetemen. Az Egyesült Izzó telefonszerkesztési osztályán működött, majd az Ericsson Magyar Villamossági Rt. szerkesztési osztályát vezette. Irányításával a hazai telefontechnika több nagy jelentőségű berendezését dolgozták ki, többek között az ikertelefont, a szelektoros társvonalrendszert, a párhuzamos mellékállomás-rendszert, több automatikus telefonközpontot. 1938-tól az egyesült Ericsson és Standard Villamossági Rt. szabadalmi ügyeit vezette. 1948-tól a Magyar Szabványügyi Intézet főmérnöke volt. Tevékenyen részt vett a Magyar Híradástechnikai Tudományos Egyesület megalapításában, több éven át volt elnökségi tagja és a Magyar Híradástechnika felelős szerkesztője.