Csillagász, geofizikus, egyetemi tanár
Budapesten tanult. 1918-21 a Földrengési Számolóintézetben kalkulátor, majd 1921-től a svábhegyi Csillagda adjunktusa. 1925/26-ban Rockefeller ösztöndíjjal az USA-ban és Kanadában, 1931-ben pedig Potsdamban dolgozott. 1938 és 1943 között a svábhegyi Csillagvizsgáló igazgatója volt. 1943 és 1949 között a PPTE Csillagászati Tanszékének vezetője, egyetemi tanár. 1949-ben jó amerikai szakmai ("imperialista") kapcsolatai következtében elvesztette állását. 1957-ig az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet munkatársa volt. 1957-ben elhagyta az országot, 1958-tól haláláig a Smithsonian Astrophysical Observatoryban dolgozott, a Fotoredukciós Osztály vezetőjeként. Főként csillagászati fényességmérésekkel és az optikai műszerek elméletével foglalkozott. Nagy szerepe volt a mesterséges holdak helymeghatározása és pályaszámításuk gyorsításában, a számítógépek alkalmazásával. Szívesen végzett ismeretterjesztő munkát, számos cikke mellett több könyve is megjelent. Az 1939-ben megindított Csillagászati Lapok alapítója és első szerkesztője.