Kémikus, műegyetemi tanár
A budapesti műegyetem vegyészmérnöki karán elkezdett tanulmányait az 1. világháború miatt megszakította. Leszerelése után 1921-ben szerezte meg oklevelét. Tanársegéd a műegyetem kísérleti fizika tanszékén, 1925-ben ösztöndíjjal Berlinben a Kaiser Wilhelm Institutban dolgozott. Hazatérve a budapesti műegyetem elektrokémiai tanszékén tanár. Tanársága mellett az új Fémipari Kutatóintézetnek is igazgató helyettese volt. 1957-ben nyugdíjazták. Tudományos működésének középpontjában a timföld- és alumíniumgyártás problémái álltak. A Bayer-féle feltárás időfüggésével, gazdaságossági problémáival, új csőreaktor konstruálásával, a vörösiszapgyártás melléktermékeinek hasznosításával foglalkozott.