Amerikai fizikai kémikus, Nobel-díjas
A Columbia Egyetemen végzett kohómérnöki tanulmányok után Németországban, a Göttingeni Egyetemen Walter H. Nernst mellett dolgozott, és ott szerzett Ph. D. fokozatot 1906-ban. Az Egyesült Államokban 1906-tól 1950-ig a General Electric Company kutatója volt. Vizsgálta az elektromos kisüléseket gázokban, az elektronkibocsátást, és tanulmányozta a volfram magas hõmérsékletû felületi kémiáját, amivel komoly mértékben meghosszabbította a volframszálas izzólámpák élettartamát. Légszivattyút, a rádióadókban alkalmazott nagy légritkítású elektroncsöveket fejlesztett ki, atomi hidrogént égetõ hegesztõpisztolyt szerkesztett, amellyel 3000 oC-nál magasabb hõmérsékleteket lehetett elõállítani. Gilbert N. Lewistõl függetlenül az atomok szerkezetét és a kémiai kötések kialakulását leíró elméleteket dolgozott ki, bevezette a kovalencia kifejezést. Munkatársaival 1946-ban a mesterséges esõkeltés lehetõségeit kutatta. A szilárd anyagok és folyadékok felszínének molekuláris rétegeit tanulmányozva új területeket tárt fel a kolloidok kutatásában és a biokémiában; eredményeiért 1932-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat.