Agrokémikus, akadémikus, egyetemi tanár
Tanulmányait az ivanovói egyetemen végezte. 1955-tÅ‘l az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetében dolgozott. 1970-tÅ‘l az MTA fÅ‘titkárhelyettese, 1984-1993 között fÅ‘titkára. 1993-1999 elnöki tanácsadó, 2000-tÅ‘l haláláig kutatóprofesszor. 1961-ben szerzett kandidátusi fokozatot. 1973-ban lett a mezÅ‘gazdasági tudományok doktora, ezt követÅ‘en választották meg az MTA levelezÅ‘ tagjává. 1985-ben lett az MTA rendes tagja. 1993-tól habilitált egyetemi tanár. Mind a négy nagy hazai agráregyetem oktatója, tisztségviselÅ‘je, tiszteletbeli, illetve díszdoktora volt. 5 külföldi akadémia választotta tagjául. Tudományos munkássága igen sokrétű. Élete során több országos programot irányított: Magyarország agroökológiai potenciáljának felmérése (1978-1981). A biomassza sokoldalú hasznosításának lehetÅ‘ségei (1981-1983). Az alkalmazkodó mezÅ‘gazdaság rendszere (1988-1992). AGRO-21 (A magyar mezÅ‘gazdaság jövÅ‘képe) (1993-1995). Agroqualitas-21 (1996-1999). A fenntartható fejlÅ‘dés lehetÅ‘ségei és korlátai (2000-2003). A globális klímaváltozás hazai hatásai és az erre adandó válaszok: VAHAVA (2003-2006). Tagja volt több nemzetközi tudományos testületnek, közöttük a Brundtland Bizottságnak. Tudományos és tudományszervezÅ‘i teljesítményét egyebek között Pro Natura emlékéremmel, Széchenyi-díjjal, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrenddel ismerték el. (Jolánkai Márton)