Francia zoológus, botanikus, természettudós
1778-ban publikált egy művet Franciaország növényvilágáról, amihez tartozott egy kettős választású határozókulcs is. Kidolgozott egy tervezetet a francia Természetrajzi Múzeum létrehozására és működtetésére. A francia forradalom idején létrehozott Természetrajzi Múzeumba került. Itt a gerinctelenek osztályozásával foglalkozott. A gerinctelenek több rendszertani kategóriáját ő állította fel. Foglalkozott a Párizs környéki medencék ősmaradványaival is. 1815 és 1822 között megírta a gerinctelenek hét kötetes természetrajzát. Főleg őslénytani vizsgálódásai során már az 1800-as évek elején rájött, hogy az élőlények nem változatlanok, hanem az idők folyamán átalakulnak (transzformálódnak) a környezet által rájuk erőltetett kényszerek hatására. 1809-ben jelentette meg "Philosophie zoologique" című munkáját, amelyben az élőlények tudományának elnevezésére ő is javasolta a "biológia" szót, és ebben a munkájában kifejtette felfogását az élőlények átalakulásairól. Ez lényegében az evolúció egy korai elmélete volt, ami később lamarckizmus néven vált ismertté.