Orvos, szülész-nõgyógyász, egyetemi tanár
Az orvostudományok kandidátusa (1952). Lajos Ferenc (1879-1958) fõreáliskolai tanár és Beke Lina Terézia (1880-1961) gyermekeként született. Középiskolai tanulmányai után elõbb Budapesten, majd Pécsett folytatta orvosi tanulmányait, 1928-ban szerzett diplomát. A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Szülészeti és Nõgyógyászati klinikájának gyakornoka lett, majd a Szülészkerületi Hivatal vezetõje volt. 1933-ban szülész-nõgyógyász szakképesítést szerzett és tanársegéd a pécsi klinikán. 1938-ban adjunktus, 1941-ben egyetemi magántanár, 1946-tól egyetemi tanár. 1946-tól 29 éven át vezette igazgatóként a Szülészeti és Nõgyógyászati Klinikát. 1952-ben az orvostudományok kandidátusa 1947-tõl 1949-ig az orvosi kar dékánja volt. A Nõgyógyász Szakcsoportnak társelnöke, majd két ízben elnöke is volt. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia és ÉTI közös II. sz. Klinikai Bizottságának, az Országos Szülészeti és Nõgyógyászati Intézet szakmai kollégiumának, valamint a Magyar Endokrinológiai, Farmakológiai és Onkológiai Társaságnak is. Tudományosan szülészeti és nõgyógyászati endokrinológiával foglalkozott. Nevéhez fûzõdik a placentotropin, az agyalapi mirigyben a terhesség alatt termelõdõ új proteo-hormon leírása, amelyet a placentából nyertek ki és amelynek hatása hasonló a human koriongonadotropinhoz(hCG). Jelentõs szerepe volt a klinika fejlesztésében. Iskolateremtõ egyéniség: tanítványa, majd késõbb munkatársa volt többek között Gáti István, aki az MTA tagja lett. A klinikáról több egyetemi tanár került ki: Csaba Imre, Illei György, Szabó István, Egyed Jenõ, Cseh Imre, Rákóczi István. Lajos László 161 tudományos közlemény szerzõje. (Dr. Josef Makovitzky)