Olasz születésű francia matematikus
Iskolái elvégzése után a torinoi katonai akadémián tanított matematikát. Már fiatalon elérte legfontosabb eredményeit és nagy hírnévre tett szert. 1766-ban Nagy Frigyes porosz király Berlinbe hívta Euler helyére, hogy a legnagyobb matematikusnak a legnagyobb király mellett van a helye. Lagrange elfogadta a meghívást és húsz évig maradt Berlinben. Ezután Párizsba ment, ahol az újonnan alapított École Polytechnique tanára és igazgatója lett. Sokat tett az intézet hírnevének megalapozásáért. Euler-hez hasonlóan Lagrange munkássága átfogja szinte az egész 18. századi matematikát. Fizikai eredményei szintén alapvetőek. Legfontosabb műve az 1788-ban kiadott Analitikus mechanika, amely összefoglalja és a mechanikára alkalmazza a matematika újkori eredményeit. Nevét őrzi többek között a véges csoportokra vonatkozó Lagrange-tétel. Neve ott van a hetvenkét francia tudós között az Eiffel-tornyon.