Orvos, patológus, egyetemi tanár
1894-ben szerezte orvosi oklevelét, utána tanársegéd a budapesti kórbonctani tanszéken. 1894-től a II. sz. kórbonctani intézet munkatársa. Külföldi tanulmányútjáról hazatérve 1902-ben magántanár, 1912-ben ny. rk. tanár. 1914-től a kórbonctan ny. r. tanára a budapesti egyetemen, a II. kórbonctani intézet igazgatója. Leírta a róla elnevezett, a basalsejtekből kiinduló laphámrákot, ezért az MTA nagyjutalmát kapta 1925-ben. Megállapította a kristályosodás előfordulását az élővilágban. Jelentős sejtkutató, daganatos, gyulladásos és tuberkulózisos betegségekkel foglalkozott. 1914-től az MTA tagja.