Orosz alkalmazott matematikus, tengerészeti hadmérnök
1884-ben kitüntetéssel végezte el a Tengerészeti Iskolát, majd 1890-ben a pétervári Haditengerészeti Akadémia hajóépítészeti tagozatán diplomázott. Már iskolaévei alatt számos feltűnést keltő tanulmányt tett közzé, többek között a tájolók mágneses elhajlásáról, illetve a hadihajók lövegtornyainak méretezéséről. Az 1890-es években jelent meg munkája, melyben a hajók dülöngélő mozgását, és az ennek következtében a hajótest szerkezetében fellépő feszültségeket elemezte. 1898-ban első külföldiként nyerte el az Royal Institution of Naval Architects aranyérmét. 1900-ban kezdte el a hajók úszóképességének vizsgálatát. Táblázatát, amely megmutatja, valamely vízalatti rész sérülésekor mely ellenoldali rekeszeket kell elárasztani, hogy a hajó egyensúlyát megőrizzék, az egész világon átvették. 1927-től 1932-ig a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Fizikai-Matematikai Intézetének igazgatója volt. Fontos új módszereket dolgozott ki differenciálegyenletek közelítő megoldására. Jelentős szerepet játszott a szovjet haditengerészet fejlesztésében. Számos díjban, kitüntetésben részesült. Lányát 1927-ben Pjotr Kapica vette feleségül. A Holdon egy krátert neveztek el róla.