Orvos
1871-ben szerezte meg orvosi oklevelét a pesti orvosi karon, majd Bécsben folytatott tanulmányokat, 1873-ban sebészorvosi oklevelet is szerzett. Hazatérve a Bp. V. kerület orvosa, majd tiszti fõorvosa lett. Ebben a minõségében megszervezte az anyatejgyûjtést és küzdött az élelmiszer-hamisítási eljárások ellen. 1887-ben lemondott tisztiorvosi állásáról és megszervezte a Budapesti Önkéntes Mentõegyesületet, amelynek igazgatója lett. Megszervezte a mentést, a betegek, közöttük az elmebetegek intézetbe szállítását, a részegek és epileptikusok ellátását, az elsõsegélynyújtás oktatását. Létrehozta a Mentõmúzeumot, mentõkönyvtárat alapított. Utolsó törekvése a Fertõtlenítõ Intézet megalapítására irányult, amelyet a megújuló kolerajárványok tettek szükségessé. Emellett a MÁV-nál és a Fõvárosi Villamosvasútnál is betöltött orvosi állást. Egészségügyi felvilágosítással is foglalkozott. A Mentõk Lapja alapító szerkesztõje. Fontos szerepe volt a magyar torna és jégsport megszervezésében.