| Kós Károly Temesvár, 1883. dec. 16. - Kolozsvár, 1977. aug. 24. Építész, festőművész, grafikus, író Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, ezután a budapesti József nádor Műegyetem mérnöki szakára jelentkezett. Két év múlva átiratkozott az építész szakra, ahol 1907-ben szerzett diplomát. Kezdő építészként a Székelyföld és Kalotaszeg építészetét tanulmányozta. Tervezői munkájában elsősorban az erdélyi népi építészet és történelmi építészeti emlékek motívumait használta fel, hatással volt rá a finn és angol építészet is. A "Fiatalok"-nak nevezett építész-csoport vezető alakja volt, a csoport tagjai voltak még többek között Györgyi Dénes, Jánszky Béla, Mende Valér, Tátray Lajos, Zrumeczky Dezső. 1912-ben a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Czigler-érmével tüntették ki. 1916-ban három társával együtt őt bízták meg IV. Károly király koronázási ünnepségének díszleteinek tervezésével. 1917-1918 során állami ösztöndíjjal Isztambulba küldték tanulmányútra. 1920-ban a trianoni békekötés után Erdélyben maradt, ezután nagyrészt irodalmi és közéleti tevékenységet végzett, de tervező építészi munkáját is folytatta. 1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán mezőgazdasági építészetet tanított. 1945-től a Mezőgazdasági Főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára volt. 2010-ben posztumusz Ybl-díjjal tüntették ki. Főbb munkái: zebegényi templom (Jánszky Bélával), állatkerti pavilonok (Zrumeczky Dezsővel), saját lakóháza (Sztána, a "Varjúvár"), városmajori iskola (Györgyi Dénessel), Wekerle-telep központja, református templom (Kolozsvár, Monostori út).
| | | Web dokumentumok |