Orvos, ideg- és elmegyógyász, egyetemi tanár
Orvosi oklevelét 1922-ben a budapesti orvosi karon szerezte meg. 1930-1934-ben Magdeburgban ideggyógyászati tanulmányokat folytatott, 1936-1938-ban Rockefeller-ösztöndíjas Bostonban, agysebészeti tanulmányokat folytatott. 1940-ben a kolozsvári orvosi karon az agysebészet ny. r. tanára, önálló agysebészeti osztályt vezetett 1945-ig. 1947-tõl a pécsi ideg- és elmeklinika igazgatója. Része volt az önálló agysebészeti és gyermekneurológiai osztályok országos kiépítésében. Fõ kutatási területe az öröklött ideg- és agybetegségek, az agyszöveti károsodások, az idegrendszer gyulladásos megbetegedései stb. Jeles neuropatológus volt. 1947-tõl az MTA tagja.